Amatőr ívhegesztők a Nürburgringen, régen és most

A 70-es évek elején gyűjtött film jeleneteit Nürburgring Nordschleife közönség napján vagy napjain, a pálya egy ugyanazon kanyarjában vették fel, a hírhedt Adenauer fordulóban. Az alkalmi nézők tudták, hogy miért időznek azon a helyen. Az utcai autókban a bátor vagy nem bátor, egyszerűen tapasztalatlan vezetők szépen tanulmányozható, elemezhető hibákat követtek el. A bukásokról mondhatnám, hogy bájosak, de ez csak az autókra vonatkozhat, a kicsúszások veszedelmesebbek, mint a maiak, ugyanazon a helyen. Kinyíló majd összegyűrődő ajtók, a deformált kasznikból elemi egységenként szétrepölő üvegszilánkok, a gép alá temetett kerekek, a frász jön az emberre. Az alapvető baj, hogy a lágy rugózású utcai autóikhoz képest az akkori vagányok elmérték a sebességüket. A versenypálya hangulatból és környezetből származó lila köd következménye ez. A másik hiba, hogy az aszfaltról lekerült autót görcsösen akarják visszaterelni az aszfaltra. Pedig ott kell hagyni, ahol van, majd felmegy az 100 méterrel arrébb, ráadásul le is lassul. Az országúton ugyanez lehet a helyzet, ha valamiért a padkára kell menni az autóval (szemből jövő előzőt elkerülni, telefonálásba merült és sávunkba nyomuló gyilkos elöl elugrani, stb.), vagy nem kell, de megyünk, mi is telefonálunk, mi is átnyúlunk a jobb 1-es ülésbe. Ez is stb. Ott kell menni és a lelassult autóval kényelmesen felhajtani az aszfaltra. A jelzőoszlopok műanyagból vannak, inkább tarolás, mint farolás. A hírtelen útra rántás az utcai autóknál, tartós farokcsóválással, felborulással jár. Akkor már inkább a puha padkán, mint a kemény aszfalton, ahol ráadásul jönnek--mennek is a bátor kollégák.
A másik hibaforrás az, hogy a majré padlóig nyomja a féket. Akkor könnyül el és előzi ki a hátulja az elejét, a megperdülő autó oldalra fordulva megakad a puhásban, a vezető már azt látja, hogy a vérszomjas nézők fejen állva figyelik őt. A lassítót megúszó, pályára visszakerült autó is elkezd csapkodni a seggével bőszen, csak kevés vezető látszik, aki jó ütemben próbál ellenkormányozni. Meg is értem, ezt nem lehet kitalálni a helyszínen, csak gyakorlottak tudják megcsinálni vagy ők sem. Látni olyan autót is, amelyik nem fut le az aszfaltról és mégis a belső ív felé dobja magát. Ezek az izzasztások az autó lágy futóművének és a rossz kormányzásnak a következményei. Rossz ütemben találkozik egymással a futómű saját, tömegerőkből származó (volt ott bőven ebből) lengése és a kormányzás tömegerőt erősítő hatása. Az alacsony és keményebb felfüggesztésű NSU-k megússzák borulás nélkül, a sárga Porsche is csak befarol, noha a vezető beijedt és fékezett. A Bogárból kihuppant sofőrnek nagy mákja volt, viheti a virágot rendszeresen arra a helyre, ahol ujjászületett, ugyanígy a kabrió Bogár utasai is közel álltak a szabadeséshez.


A következő filmen látszik, hogy mennyit változott az autók futóműve 35 év alatt. A 2005-ös összeállításon nincs borulás, csak ijedt farolás, gumicsikorgás.